A sólyom kinyújtja karmait (1973)
"Jurtádba érkezik ma a fehér sólyom, és magával hozza a jövő fényét, aki ragyog majd a pusztai népek között, mint a nap és a hold…” — jövendöli a táltos Temüdzsinről, az alig tízéves mongol fiúcskáról. S ő ettől kezdve vakon hisz a jóslatban, tudatosan készül arra, hogy „a puszták napja és holdja” legyen, aki egyesíti a nomád nemzetségeket, s dicső harcokba vezeti őket.
Hallatlan akarattal, lélekjelenléttel minden veszedelemből megmenekül, ellenfelein bosszút áll, győzelmes sereget szervez. A jóslat teljesült. Temüdzsin alakja máig sem merült feledésbe — Dzsingisz kán néven ismeri a világ…
Kép1, Kép2
Az éjszaka doktora (1975, 2004)
Gyönyörű fiatal nő bujkál férfiruhában Bagdad utcáin, külvárosaiban és a környező vidéken. A neve Hakima. Az éjszaka doktorai közé tartozik, akik nem csak gyógyítgatják a birodalom szegényeit, hanem lázítják is őket, hogy keljenek fel testi‑szellemi megnyomorítóik, a gazdagok és a mollahok ellen. Hakima pedig nem más, mint a roppant birodalom szultánjának, a halálosan beteg Öldzsejtünek a háziorvosa, az ország egyik leghatalmasabb főemberének a leánya, aki minden vallási törvénnyel és szokással szembeszegülve harcolta ki magának azt a jogot, hogy a nagy Dzsingisz kán ükunokáinak világában a perzsa, turki, arab és mongol népet gyógyítsa, tanítsa emberibb és szebb, jobb életre.
Kép1, Kép2
A nagy fa árnyékában (1979)
A hatvanas évek második felében tartotta rettegésben az Ifjúsági Park környékét a tabáni híres‑hírhedt Nagy Fa galeri. A korabeli újságcikkek részletesen tárgyalták a galeri viselt dolgait; erőszakosságokat, lopásokat, rablásokat, és végül a fasiszta jelszavakkal kísért „hippisétát”.
A szerző izgalmas meseszövéssel, érdekesen és olvasmányosan írja meg a galeri történetét egészen a bukásig, anélkül azonban, hogy mereven ragaszkodna a megtörtént események krónikaszerű ábrázolásához.
Kép
Az utolsó hvárezmi nyár (1980, 2008)
A hvárezmi birodalom Ázsia leghatalmasabb államainak egyike volt, és az az erő döntötte porba, amely csaknem elpusztította Magyarországot is: a mongol hódítás. Mielőtt azonban összeomlott, akaratlanul is vendégül látta az ősellenség uralkodójának, Dzsingisz kánnak unokáját, Kubilájt. Az ifjú herceg természetesen rangrejtve kerül Hodzsend falai alá, kalandos menekülés közben, emlékezet-kihagyással küszködve; ott azonban emberségesen bánnak vele, és ő beleszeret Dzsindzsübe, a kedves turki leányba. Kubiláj egy életre szóló élményre tesz szert a békés földművelők között.
Kép1, Kép2
Utazz velünk tevekaravánnal (1981)
Két kisfiú, Bimba és Dordzsi repülőgéppel indulna látogatóba nagyapjához az Altaj hegységbe. A repülőgép nem indul, Bimba és Dordzsi tevekaravánnal járja végig a Góbi‑sivatagot, és számos rendkívüli élményben van része. A gyerekeknek egy kis fehér tevecsikó, Gombóc lesz barátjuk és állandó kísérőjük. Együtt keverednek kalandokba, találnak drágakövekre, tesznek felfedező kirándulásokat a környéken. Az olvasók egy izgalmas történet kapcsán ismerkednek meg a sivatag érdekességeivel és veszélyeivel, miközben a két mongol kisfiú útját nyomon követik.
Kép
Nyaralj velünk az Altaj hegységben (1982)
Az Utazz velünk tevekaravánnal című mesekönyvből megismert két mongol kisfiút, Bimbát és Dordzsit most az Altaj hegységben látjuk viszont. Hogy itt mennyi új látnivalóban, érdekességben, kalandban és élményben van részük, azt megtudhatjuk, ha végigkísérjük nyaralásukat. Ismét találkozunk Gombóccal, a kis tevecsikóval, látunk jellegzetes mongol nyíllövőversenyt, megismerkedünk a hegység mondabeli titkaival és az ott élő emberek szokásaival.
Kép
Rekviem a kacsalábért (1982)
„Izgatottan felemelkedett, elnyomta a cigarettáját, és járkálni kezdett a szobában.
- De nem baj, csak csinálják. A mustnak is forrnia kell, hogy bor legyen belőle. Csak vigyázni kell, nehogy megfulladjunk a gázban. Hát én nem fulladok bele, az hétszentség… De az új bor kimérésénél már ott leszek, mégpedig az elsők között. Ebben biztos lehetsz!
Úgy néztem rá megbabonázva, mint áldozata a kígyóra. Úgy hiszem, mindent megtettem volna, amit csak kíván. Egyszerűen minden ellenállásomat megtörte az a tudat, hogy van valaki a közelemben, aki tudja, mit akar. Akinek legalább van valami elképzelése a jövőt illetően.
Jól kijárkálta magát, aztán visszaült az asztalhoz.
- Nincs más tennivalónk, mint hogy megvárjuk, hogyan alakulnak a dolgok… Addig meg szépen elleszünk itt. Nem igaz?
Valahogyan egész természetes lett számomra, hogy amiként birtokba vette a lakásomat, a ruhaakasztómat, a székemet, olyan egyszerűen és természetesen engem is a birtokába vesz. Hol volt már ez én ellenállásom, büszkeségem, vagy éppen haragom? Nem maradt más bennem addigra, csak félelem.”
Kép
Lhászáig hosszú az út (1986, 2009)
Jobblétre szenderül a dalai láma; főminisztere, Amnye rinpócse megbízza a fiatal, okos, talpraesett Melong szerzetest, hogy kutassa fel Őszentsége utódját, azt, aki a megboldogult halála pillanatában született. Jól megrendezett „csodákkal” Melongnak halott‑támasztó hírét keltik, s ez után kerekedik csak fel. Kutatóútja azonban öt évet vesz igénybe, míg roppant hányódások és nélkülözések után fölleli a bűvös jelek megjósolta helyet és az ötéves kisfiút, az elhunyt láma újjászületését.
Sikerül‑e visszatérnie Melongnak kis védencével Lhászába, szörnyű szenvedések, fáradalmak és halálveszedelmek árán? S vajon nem éri‑e ott mindennél nagyobb csalódás a derék, kötelességtudó fiatalembert? Erről szól ez a lenyűgözően izgalmas, érdekes és tanulságos regény.
Kép
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
