|   A kis, fekete lny odallt az orrom el. Felhborodottan csillogott a szeme a tz fnyben.- n lttam, igenis lttam!
 - Mit?
 - Boszorknyt! Amikor tegnap este sszevesztem a mammmal s vilgg akartam menni, kint maradtam a lpon. Elfradtam s lefekdtem... s nem gondoltam a farkasra. Mert aki rgondol, annak megjelenik.
 - Ez nagyon blcs dolog volt - dicsrtem meg.
 - De azrt nem mertem elaludni. Akkor lttam meg.
 - Mit?
 - A boszorknyt. Fent replt az gen s... egyszerre csak nagyot kiltott.
 - A boszorkny?
 - . s leesett. Egszen oda, mellm. A zsombk msik oldalra. Csak gy puffant. s mellje esett a szrnya is.
 - Szrnya is volt? gy tudtam, a boszorknyok sprn jrnak.
 - Ennek szrnya volt. s eltrtt a szrnya. A boszorkny akkor nagyon csnykat mondott. Olyan csnykat, hogy mg neked sem ismtelhetem el. Apa azzal fenyegetett egyszer, amikor mondtam valamit, pedig az flig sem volt olyan csnya, mint amit a boszorkny kiltozott, hogy odaszegezi a nyelvem a narancsfhoz, ha mg egyszer ilyet mondok.
 Megvolt ugyan a vlemnyem a kicsi apjnak pedaggiai elveirl, de befogtam a szmat. Vgl is, ki tudja, mikor mi a legclravezetbb nevelsi mdszer?
 - Biztos lmodtl - mondtam, s megsimogattam a hajt. - Nha velem is elfordul. Sokat eszem este, s jszaka boszorknyt ltok. Reggel pedig azt hiszem, hogy valban lttam.
 - Te is szoktl utna tallni ezt‑azt?
 - Tallni ezt‑azt...?
 Szoknycskja al nylt, s kirnciglt a fodrok kzl egy megtermett, fekete trgyat. Egy 45‑s, Colt Army revolvert. A hadsereg tagjai szmra rendszerestett forgpisztolyt.
 (1989, 2006)
 Kp 
 |