A kis, fekete lny odallt az orrom el. Felhborodottan csillogott a szeme a tz fnyben. 
- n lttam, igenis lttam! 
- Mit? 
- Boszorknyt! Amikor tegnap este sszevesztem a mammmal s vilgg akartam menni, kint maradtam a lpon. Elfradtam s lefekdtem... s nem gondoltam a farkasra. Mert aki rgondol, annak megjelenik. 
- Ez nagyon blcs dolog volt - dicsrtem meg. 
- De azrt nem mertem elaludni. Akkor lttam meg. 
- Mit? 
- A boszorknyt. Fent replt az gen s... egyszerre csak nagyot kiltott. 
- A boszorkny? 
- . s leesett. Egszen oda, mellm. A zsombk msik oldalra. Csak gy puffant. s mellje esett a szrnya is.  
- Szrnya is volt? gy tudtam, a boszorknyok sprn jrnak. 
- Ennek szrnya volt. s eltrtt a szrnya. A boszorkny akkor nagyon csnykat mondott. Olyan csnykat, hogy mg neked sem ismtelhetem el. Apa azzal fenyegetett egyszer, amikor mondtam valamit, pedig az flig sem volt olyan csnya, mint amit a boszorkny kiltozott, hogy odaszegezi a nyelvem a narancsfhoz, ha mg egyszer ilyet mondok. 
Megvolt ugyan a vlemnyem a kicsi apjnak pedaggiai elveirl, de befogtam a szmat. Vgl is, ki tudja, mikor mi a legclravezetbb nevelsi mdszer? 
- Biztos lmodtl - mondtam, s megsimogattam a hajt. - Nha velem is elfordul. Sokat eszem este, s jszaka boszorknyt ltok. Reggel pedig azt hiszem, hogy valban lttam. 
- Te is szoktl utna tallni ezt‑azt? 
- Tallni ezt‑azt...? 
Szoknycskja al nylt, s kirnciglt a fodrok kzl egy megtermett, fekete trgyat. Egy 45‑s, Colt Army revolvert. A hadsereg tagjai szmra rendszerestett forgpisztolyt. 
(1989, 2006) 
Kp 
 
  |